Egyéb

Wattpad cserebogarak- Apuci és Babygirl

Régóta tagja vagyok a wattpad írópalánta közösségének, de gyerekek, amit ott tapasztaltam, hát megér egy misét. Még a bejegyzésem elején szeretném leszögezni, hogy nem fikázom egyik téma jelöltjeit sem, épp ezért nem adok nektek példákat, linkekkel együtt, hogy – tessék! Őt szidjátok, meg hogy mekkora hülye – de az utóbbi időben, rengeteg olyan csoport, illetve témacsokor került fel Wattpadra, amire azt mondom, hogy az arcom kaparom.

Kezdjük a legelején!

wattpad-review

Mi is a Wattpad?

Tudni kell róla, hogy ez egy olyan felület, ahol az írók feltölthetik a sztorijaikat, vagy épp az aktuális „agymenéseiket” megmutatva ezzel az olvasóknak a kreativításukat. A közönség pedig jelezheti, hogy tetszik neki a sztori, esetleg véleményt is írhat hozzá, és ez jó dolog.

DE!

Nagyon sokan, arra használják, ezt a felületet, hogy az orrom alá tolják az olyan sztorikat, amiket én nem szeretnék olvasni. Elmesélem, hogy jutott eszembe ez a téma, és maga a sorozat ötlete.

Vannak olyan írók – magyarok és angolok egyaránt – akiket olvasok, de azt, rohadtul nem szeretem, mikor olyat tolnak elém, amitől a hideg futkos a hátamon.

Bizonyára ti is találkoztatok már olyan sztorival, ahol adva van egy  – és most szeretném sorolni a jellemzőket – leányzó, aki:

  • Átlag amerikai nevet kap, amit csak becézve hajlandó hordani
  • Imádja x banda tagjait, vagy egy adott énekest
  • Mit ad isten, egy nap összefut vele
  • Néha erőszakkal kerül a csávóhoz, akiről kiderül, hogy egy irányításmániás, perverz, ne adj isten, beteg emberke
  • Megveri, bezárja, kínozza a csajt
  • Nem egyszer megerőszakolja
  • Apucinak kell szólítania, míg a srác Babygirl-nek becézi imádata tárgyát
  • A leányzó idővel beleszeret és láss csodát, a srác kedves lesz vele
  • Kiderül, hogy a csajszi terhes, mi erre az alfahím reakciója? „ Vetesd el, mert nem akarok gyereket”
  • Főhősnőnket ismét elrabolják, ezúttal egy rivális tagja, vagy a menedzser, vagy épp a srác legjobb barátja
  • Megmentik, megszületik a baba és együtt élnek, mint egy nagy család
  • THE END

Na most, tisztázzunk pár dolgot!

Menjünk végig a felsorolt pontokon és vesézzük ki őket. Sokan hőzöngenek azért, mert ilyenekkel van tele a net, meg hogy ezek az olvasmányok – dacára annak, hogy egyik-másik még azt az időt sem éri meg, amennyi idő alatt bepötyögik őket – elszívják az olvasókat a rendes történetektől. Nem egy kifakadást láttam, podcastet hallgattam a témával kapcsolatban és tudjátok mi jött le a legtöbből?

Hogy ezek között a történetek között is találhatunk olyat, ami igenis rendesen meg van írva, nem pedig egy közepes méretű krumpli ujjlenyomatait olvashatjuk a klaviatúra mögül. Nagyon soknak – és sajnos ezek vannak többségben – 13-15 év közötti KISLÁNYOK az írói.

Muszáj kiemelnem, hogy kislányok, mert az idősebbek már vannak érettek annyira, hogy elgondolkodjanak azon, hogy annak, amit leírnak súlya van. Elgondolkodnak azon, hogy hoppá, lehet, hogy ez nem így van? Lehet, hogy csak fantáziálgatok arról, hogy teszem azt Harry Styles engem érzelmileg kihasznál, én pedig cserébe gazdag életet kapok, és a szexi testét simogathatom, miközben sikongatok a kéjtől.

c37374b8546954eeb25736ad253951b6

De a náluk fiatalabbak ezt komolyan is gondolják.

Ha megnézitek ezeket a sztorikat, a kilencven százalékában sztárokat találunk. Harry Styles, Justin Bieber, Dylan O’brien és még sorolhatnám az aktuális sztárocskákat, és milyen érdekes, ezeknek az embereknek van egy titkos élete. Domináns mániások, skizofrének – mert ilyet is olvastam – azt élvezik, ha egy lány kipeckelt szájjal próbál szabadulni miközben döngethetik és az egész ház zeng az orgazmus hangjaitól.

Úgy állítják be őket, mint a maffia vezetője, a helyi drogkartel tulajdonosa és az éneklés csak egy álca, mert hát ugye valahol tisztára kell mosni a pénzt.

Egy nap azonban, megjelenik hősnőnk és a legtöbbször úgy kerül össze álmai tárgyával, hogy eladják neki, vagy elrabolja, vagy uram bocsá’ a tizenhárom éves leányzó örömlányként él.  Itt álljunk meg egy picit.

Sosem értettem, hogy az, ha valakit elrabolnak, miért menő? Most tegyük félre az utolsóként felsorolt tényezőt, mert abból szapora káromkodás és felháborodás nélkül nehezen tudnék beszélni, ugyanis az ilyen ficek írói szemében ez menő! Komolyan, nem egy olyan sztorit láttam, ahol a főszereplő lány, szajhaként keresi a kenyerét. Ennek okairól most ne essék szó, mert erről külön bejegyzést lehet írni.

Szóval, maradjunk az elrablásnál.

Milyen érdekes, adva van a sztori Babygirl-je és elrabolják. És milyen érdekes, senki nem keresi. Napokig senyved egy vadidegen szobájába, vagy pincéjébe és senki nem foglalkozik ezzel? Hol vannak a szülei?

Én egyszer szálltam rossz buszra, négy órával később, mikor még mindig nem értem haza, szüleim már nem tudtak hova lenni. Azon agyaltak hol vagyok? Hívogattak mindenkit, míg végül kocsiba pattantak és a keresésemre indultak, ezzel szemben a sztoriban szereplő szülők tojnak a gyerekük fejére, azt se tudják kivel van, vagy hol van.

f68506429a02fa20fbb67b054429c4c4

Ez mennyire reális?

Akkor tovább megyek.

Ezekben a történetekben legtöbbször Szürke Ötven Árnyalata módjára használják a büntetést, ergo ha a pici lány nem jó, APUCI elfenekeli. Minden sztár egy elfátyolozott Christian Grey – köszönjük E.L. James – akinek titokban az okoz élvezetet, ha megalázhat, bánthat egy lányt. Megüti, éhezteti, sőt van hogy meg is erőszakolja, amit először hősnőnk undorral fogad, majd később elkezdi élvezni.

Na itt akadt ki a WTH méterem.

Rengeteg filmben, könyvben megjelenik az erőszak téma, sőt, még az én irományaimban is van olyan, ahol ez megemlítem, de! Akit megerőszakolnak, az egy ideig nem akarja, hogy hozzáérjenek. Mocskosnak, szégyentelennek, undorítónak találja magát. Azok, akik ilyet átéltek, pszichológiai tüneteket mutatnak és ezt, számos tanulmány valamint beszámoló alátámasztja, amiket egy kis kutatással meg lehet találni az interneten. Tehát lássuk be, nem kellemes dolog, ahogy az sem, ha az illető, akit elrabolnak az szerelmes lesz, esetleg kötődik az elrablójához. Azt úgy hívják, hogy Stockholm-szindróma! Ami egy betegség!

És itt elérkeztünk a bejegyzésem következő pontjához, amik a címben használt beceneveket is érinti.

A legtöbb férfi szereplő mániákusan ragaszkodik ahhoz, hogy apucinak szólítsák őket. Kikövetelik, hogy azt mondd nekik apuci. Ők pedig legtöbbször hercegnőmnek, vagy Babygirlnek hívják a lányokat.

06eb0ef16ad4cc2d47321499abe677bd

Bár, nekem mindkettőtől kinyílik a nem létező bicska a zsebemben, de ha nekik tetszik, hát legyen, írjátok így. Nálam is becézik egymást a szereplőim. Kapásból akad egy karakterem, akit Kishercegnek becéznek, de annak nincs olyan tartalma, amit az apuci kifejezés sejtett.

Jó, persze perverz és azt sugallja, hogy itt valami mocskos dolog fog történni, de mint sok mindennek az ilyen sztorikban ebben is benne van a pszichológia, amit sokan feleslegesnek tartanak egy történetben, de mondok valamit: Aki tollat ragad, annak bele kell gondolnia abba, hogy sokakhoz eljut az amit leír és azért felelősséget kell vállalnia.

Mondok erre egy példát!

Mielőtt megírtam ezt a cikket, megkérdeztem testvéremet, édesanyámat és a testvérem barátját, hogy mit gondolnak erről. Mindegyikük felnőtt, érett emberek. Harminc (tesóm és barátja) és ötven felé járnak. Amikor meséltem nekik arról milyen sztorikat találtam, csak pislogtak, csodálva, hogy miért írna valaki ilyeneket.

Tíz éve írok én is, tudják, miket említek meg a történeteimben, de náluk is kiütötte a biztosítékot ez a trend az írások terén. Nem is maga a téma, mert ezeket is meg lehet írni normálisan, hanem sokkal inkább az írópalánták kora.

Márt lássuk be, nagyon fiatalok. Az ő korukban én még nem azon agyaltam, hogy kivel kell kavarnom, vagy hogy apucinak szólítsam azt a srácot, akibe bele voltam zúgva. Nem kell aggódni, nem fogom azt mondani, hogy: „ Ez a mai generáció el van rontva. Meg így úgy amúgy.”

Nem vagyok megmondó ember és nem akarok mindenkit magamra haragítani, de lányok, gondolkodjatok el egy kicsit!

Nagyon szépen kérlek titeket. Üljetek le egy kicsit és ne azt nézzétek, hogy mennyi olvasottságot kaptok, meg hányan írják a történeted alá az egy szavas „folytit!” kommentet, hanem nézzétek egy kicsit külső szemmel a karaktereteket.

Ha egy lány elmesélné neked azt, amit te leírtál róla, neked is az lenne az első kérdésed: Na és elélveztél? Milyen kigyúrt kockás hasa volt xy-nak?

Ez az élmény egy trauma, értitek?

Nem menő dolog, hanem igenis fájdalmas nem csak testileg, de lelkileg is. És az élet nem arról szól, hogy apucink lesz egy gazdag fiú és mi élünk boldogan, egymás kezét fogva sétálunk a naplementében.

Vagy vegyünk egy másik példát.

A főszereplőnek gyermeke születik, és teszem azt, felteszi a kérdést a gyerkőc, amit minden gyerek feltesz a szüleinek: Anya, te hogy ismerted meg apát?

Mi lesz rá a válasz: „Hát tudod, apuci elrabolt, megdugott párszor és annyira jól csinálta, hogy én elolvadtam és csak őt akartam!” Életszerű szituáció, nem de?

Az írás nem csak abból áll, hogy hajszoljuk a trendeket, egy történetet – még ha csak egy pár oldalas novella is – meg kell tervezni, utána kell nézni a dolgoknak, megvizsgálni az aspektusait.

Természetesen, a bejegyzésemmel nem az általánosítás volt a célom. Isten ments! Mert higgyétek el, találkoztam már olyan lánnyal aki 14 éves létére olyan sztorit adott ki a kezéből, hogy azt egy felnőtt megirigyelte volna. 

Mindössze el akartam mondani, hogy a legtöbben úgy gondolják, ez az egész poén, és nem kell komolyan venni azt amit írnak. Csak véleményem szerint, ha nem veszed komolyan, akkor a fiókodnak írogass, ne pedig a nagy közönségnek!

Legközelebb újabb csoportot hozok, addig is jók legyetek 🙂

251f1de89616ce0dd1bca0405be3facb

Reklámok

Wattpad cserebogarak- Apuci és Babygirl” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Szia!
    Egyetértek veled. Gondoltál-e arra, hogy a fiatal lány csak álca és olyan férfiak irják ezeket a sztorikat akik ilyen beteges kapcsolatra vágynak és azt próbálják elérni, hogy a kislányok természetesnek érezzék ezt, esetleg kiváncsiak legyenek, bedőljenek nekik. Mint az anális szex elvárása a nőktől manapság, sok férfi a természetes helyet már nem is akarja.
    Sajnos az internetnek sok káros hatása is van!!

    Kedvelik 1 személy

    1. Szia Judit!
      Jaj, de furcsa, hogy ezt írom, hisz’ az én nevem is Judit, de mindezt félretéve, érdekes dolgokat vetettél fel.
      Viszont úgy vélem, az, hogy ilyen megtörténhet nem csak az internet hibája. Manapság az emberek nem igazán akarnak nemet mondani. Ha egy nő nemet mond, mi történik, a férfi otthagyja és ilyenkor jön a belső boncolás, a lelkiismeretfurdalás, és a tudat, hogy valaki azért nem akart minket mert nemet mondtunk. De ezt nem szabad hagynunk!
      Igenis, tudnunk kell nemet mondani.
      Nem esetleg-et, vagy talán -t mondjunk, hanem kőkemény és igazi NEM-et! Ha a partnered elhagy azért, mert te valamit nem akarsz megtenni neki, az a kapcsolat szerintem kudarcra volt ítélve!

      Kedvelik 1 személy

  2. Szia!

    Nagyrészt egyetértek a mondataiddal, viszont én kicsivel másban látom a probléma gyökerét 🙂
    Én sem fogom megérteni ezeket a történeteket soha az életben. Elrablás és megerőszakolás? Ez inkább creepy, mint romantikus. A Stockholm-szindróma pedig valóban egy betegség, ami amúgy egy tök jó téma és szerintem tök jó történeteket ki lehet hozni belőle, de semmiképpen sem romantikus értelemben.
    Viszont tegyük hozzá, hogy az ilyen történetek írói általában tinédzserek, és általában szűz tinédzserek, akiknek ilyenkor kezd kialakulni a szexuális vágyuk, és ebben a korban talán mindenkire jellemző, hogy vannak idióta fantáziálgatások, amik megmaradnak a fantázia területén. Ilyenkor a tinédzserek többsége például elkezd érdeklődni az azonos nem iránt is. Nem azért, mert homoszexuálisok, ez inkább csak kíváncsiság, tulajdonképpen természetes dolog ebben a korban. És ezzel amúgy tényleg nincs semmi gond, nekem is, sőt, szinte biztos, hogy még neked is voltak fura fantáziáid, amikbe ma már bele se akarsz gondolni, vagy talán nem is emlékszel rájuk.
    Ezen fantáziálgatások leírásával sincs baj. Az írás egy jó dolog, akármennyire hülye vagy beteg témáról is van szó, szerintem fejlesztő, ha egy tinédzser így adja ki magából a fantáziálgatásait. Hogy mindezt közzé is teszik, az sajna már kevésbé jó dolog, de igazából az olvasóközönséggel van baj. Miért ne tennék közzé, ha az emberek többsége ezekre a művekre vágyik?
    Inkább az az ijesztő, hogy korosztálytól függetlenül tényleg rengetegen ezekre a művekre vágynak. Egy szépen megírt történetnek alig van olvasója, ezek a helyesírási és logikai hibától hemzsegő baromságok meg mind a fiúk, mind a lányok, mind a fiatalok, mind a kissé idősebbek körében rettentő népszerű. Ez ad inkább okot az aggodalomra. Nem az, hogy néhányan írnak ilyeneket. Inkább az, hogy rengetegen olvassák, és sokkal többre vannak ezek becsülve, mint az igényes történetek. Még ha valaki ilyen történetekre is vágyik, legalább keresne valami választékos szókinccsel rendelkezőt, ami szépen meg van fogalmazva, mert elvétve akad azért ilyen is, hiszen simán előfordul, hogy valójában tehetséges fiatal íróknak vannak ilyen fantáziáik. De nem, az emberek minél egyszerűbb és silányabb munkákat keresnek még ezek közül is.
    Csak remélni tudom, hogy az olvasók többsége is fiatal tinédzserkorában jár és ezek a fantáziálgatások csupán a kíváncsiságukat tükrözik, és nem ez a valódi vágyuk. De úgy érzem, hogy nagyon kezd elfajulni a dolog, a fiatalok az életben is a rosszfiúkat, a barmokat keresik, valamint sokszor felnőtt nők olvassák ezeket a történeteket. És ez már rettentő ijesztő.

    Az viszont sajnálatos, hogy az eltűnt gyereket manapság már valóban sokkal kevésbé veszik komolyan a szülők, mint ahogy te azt leírod. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem jelentik őket, de egyrészt általában nem kezdik el önmaguk keresni, másrészt gyakran elég későn kezdik el sejteni a szülők, hogy valami gáz van. Mai világban nagyon gyakori, hogy a szülőnek gőze sincs, hogy hol van a gyereke, és nem is aggódik miatta. Sok gyerek megcsinálja, hogy szó nélkül kiszökik bulizni vagy elmegy barátnőjéhez ott aludni, a szülő pedig szép lassan hozzászokik. Én sem tudnám elképzelni, hogy ilyen létezik, ha nem olyan munkahelyem lenne, ahol 18 év alatti gyermekekkel foglalkozunk. Meg az a baj, hogy a szülő sokat nem tud tenni. Jelenti a rendőrségnek, akik tudják, hogy a legtöbb ilyen esetben már nem valódi elrablásról, csak lázadó tiniről van szó, így nem törik szét magukat az elveszett gyerek megtalálása érdekében. A szülők tudják, hogy kár keresni, mert az a gyerek bárhol lehet, internetes hirdetéssel jóval többre mennek. És még ha a szülők felelősségteljes szülők is, akik mindent beleadnak a keresésbe, ennek ennek gyakran akkor sincs semmi eredménye. Ezek a történetek nagyrészt a tinilány szemszögéből vannak írva, akik nem feltétlenül tudják meg, inkább csak sejtik, hogy a szülők keresik vagy kerestetik őket. De sajnos tény, hogy lehet akármilyen felelősségteljes a szülő, az elrabolt gyermekek az esetek többségében már csak holtan kerülnek elő.

    Mindenesetre sok dolgot nagyon jól látsz, és hasznos kis cikk volt, jó, hogy valaki végre beszél erről, szóval köszönjük, hogy megosztottad ezt velünk 🙂

    Kedvelik 1 személy

    1. Kedves Nymeria!
      Először is, imádom a nevedet *-* Már a Trónok Harcába is nagy kedvencem volt, de ez más téma. Másodszor, köszönöm, hogy elolvastad a cikkemet és ilyen hosszú hozzászólást írtál nekem.
      Tudod, amikor gyakornok voltam a helyi újságnál, interjút készíthettem a megyei rendőrfőkapitányságon azokkal a hölgyekkel, akik az eltűnt gyerekek megkereséséért felelősek. Hosszú órákig beszélgettünk arról, mi lehet az oka, hogy olyan sokszor halljuk, hogy egy gyerek elhagyta a szüleit, vagy elszökött, ne adj isten elrabolták.
      A rendőr alezredes asszony elmondta nekem, hogy nagyon sok szülő nem is ismeri a gyerekét annyira, hogy tudja kik a barátai, vagy ne adj isten a facebook jelszavát, hogy megnézze a csemetéje levelezését. Pedig nagyon sok beteg ember van az interneten és ez ellen csak a szülő védheti meg a gyerekét.
      Tény, kamaszként a srácok fantáziálnak. Fiúk, lányok egyaránt, de a netnek köszönhetően egyfajta ferde kép alakul ki bennük a szexet illetően. Az írásaik is ezt mutatják. A jelenetek hetven százaléka olyan akár a pornófilm. A szereplők foglalkozása kurva, pornószínésznő, vagy olyan karakterek, akiket a felnőttfilmekben láthatnak. Nincs köztük se egy tanár, vagy mérnök, vagy bármi más. Ez érdekes, nem?
      Még egyszer, köszi, hogy elolvastad a cikket és remélem legközelebb is beugrasz hozzám!

      Léra

      Kedvelés

      1. Tudod, alapvetően az a baj, hogy a szülők többsége nem alakít ki olyan bizalmi viszonyt a saját gyerekével, hogy a gyerek mindent elmondhasson neki. Nálunk ez elő nem fordulhatott volna. Mi még a mai napig is, felnőtt létünkre mindent megosztunk a szüleinkkel. Mindig tudták, kikkel barátkozunk, mikor hová megyünk, kb. mikor jövünk haza. És mindenhová elmehettünk, ha pedig nem, akkor annak oka volt. Anyuék bíztak bennünk, tudták, hogy nem hazudunk, nem lépünk le szó nélkül, stb. Egyszerűen figyeltek ránk, és egészséges gyerekkorunk volt, egészséges felnőttekké is váltunk. Nálunk valahogy kimaradt az a “dacos” kamaszkor. Jó, én tüskés voltam, mint a sündisznó, de nem volt egyikünk sem az a balhés tini.
        A mai szülők sajnos többségében nem is nevelnek, nem beszélgetnek a gyerekeikkel, nincsenek családi programok, így nem csoda, ha azt sem tudják, hogy a gyerek hol van és mit csinál, kikkel barátkozik. Nem a facebook jelszót kell tudni, ha alapvetően egy kölcsönös bizalmat és megbecsülést kéne kiépíteni pici kortól kezdve a gyerekkel. Hogy a gyerek tudja, hogy ha gáz van, számíthat a szüleire. Csak sajnos – tisztelet a kivételnek -, ez a mai családoknál nagyon hiányzik. És nem lehet ráfogni a rohanó életmódra, meg hogy anyuka/apuka sokat dolgozik, este fáradt. Igenis, egy-másfél órát rá lehet szánni a gyerekedre, hogy beszélgess vele! Nem kifaggatni, hanem BESZÉLGETNI kellene. Ha a gyerek hiába próbálkozik a szülőknél, mert jön a “jaj, hagyj kicsim, anyu/apu fáradt”, akkor egy idő után azt érzi, hogy tök mindegy, mi történik vele, a szülők nagy ívben tesznek rá. Ezek után mit lehet várni?

        Kedvelés

  3. Szia! Nagyon hasznos volt ez a cikk, végre valaki megmondja az igazat. Én nem szeretem az ilyen történeteket, egyszerűen nem értem, hogy miért szeret bele valaki abba (ha nem beteg), aki bántotta, akármilyen jól is néz ki. És köszönöm, hogy nem általánosítottad a korosztályom!

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s